2013. június 29., szombat


Várakozni vegyes
a hiábavalóság leltárai


Vannak akik várnak, türelmesek, vannak pótcselekvők, egyfolytában menők, úton levők. Én a türelem útján megyek folyvást. Várakozni vegyes, kétélű: figyelmesen járva ki lehet használni, nem-unatkozni.

Ezek a képek egy hosszú és elsőre hiábavalónak tűnő várakozás kvázi melléktermékei, tovább szemlélve a kérdéskört cáfolódni látszik a várakozás hiábavalósága: újra képek készültek.


It's all about waiting for something. There are who wait constantly and patiently, there are some who do secondary movements. There are some who can not wait, allways goin' somewhere. I walk constantly on the highway of the patience. To waiting is mixed, like a two edge blade: look around you everytime, you can use all the time, not-to-be-bored.

These pictures were made during a long long useless-like waiting. A by-product. But when you catch up the line, the statement of usless is look like a false say-so: pictures were made.

2013. június 23., vasárnap

Hangulatgörbe


Kissé most pihennek a "fotózzunk embert projektek", van helyette közelkép-interpretáció. A természeti környezet képeit igyekszem jelentéstulajdonítani. 
Itt a fekete-fehér, fent-lent, fölfelé-lefelé képelemek lehetnek (akár) hangulatok, érzelmek, kapcsolatok, ezeknek az újra felismerése, renoválása, átértelmezésének a szükségessége. Az egyik értelmezésem szerint ez egy grafikon, mondjuk rólam... akár. A vízszintes tengely az idő, beosztás mondjuk októbertől, ami az Origó, a máig. A függőleges tengely pedig legyen az adott kapcsolathoz rendelt hangulatiság, ráfigyelés, vagy elfojtás mértéke. Ez nem számszerűsíthető csak fent és lent van. Elemezzük a függvényt: az origóhoz közel, az idő tengelyen haladva a régentől a máig: fönt, magasan jól, sokat, kellemeset, kitartóan típusúnak jellemezném a kezdeti periódust. Majd egy erős csökkenést mutat a görbe jellege, a fekete pocsolyáig. Az ingoványig, a sötét tónusokhoz kulturálisan hozzárendelt mindenféle negatív hangulati töltésig minden. Közben a van egy felsőbb vonala is, a kontúr, a kis körmöcskék, a "nem figyelek oda hogy mi zajlik a mélyben" típusú cselekvések ábrázolása, pontosabban a "nem akarok odafigyelni", talán egy kis daccal fűszerezve. A mosthoz közeledve úgy fest a grafikon szerint, hogy javulás és emelkedés van.
Talán átszakadnak gátak, talán bátrabb, nyíltabb, keményebb, akár nyersebb leszek, hogy az emberi-kapcsolati-hangulatgörbe növekedő irányba forduljon. Persze a grafikon nem ábrázolja a jövőt.
És akkor fölmerül a nézőben: De hisz ez csak egy levél.


Adatok:
Nikon D7000
Makro Nikorr 60mm
ISO 200, 1/125, f8

A Múzsának dedikálva



2013. június 21., péntek



 Visszacsatolások - Feedbacks


Mik ezek? Ráutalások, igazolások, beigazolódások, látens bizonyítékok leképződései. A visszacsatolás természete váratlan, kiszámíthatatlan, megjósolhatatlan. Ha jön, kapod, megtalálod, megtalál azt jelzi, utal rá, igazolja hogy jót, jó helyen, jó időben, jó környezetben. Egy kicsit kristályrács.
"Amit Phaidrosz érzékelt, az a felcsapódó hullámok hirtelen kristályosodása volt. E kristályosodás nyomán követném most a Minőség keresésében megtett útjának második szakaszát." /Robert M. Pirsig: A zen meg a motorkerékpár ápolás művészete/

What are theese? Cross-references, verifications, certifications, pictures of latent evidences. The way of how its work... its unwanted, unexpected, unpredictable. If its come, if you get it, if you find it... it find you, it shows you are on a good way, on time, in a good envinronment. A bit crystal-frame.
"If anyone else had asked, What is Quality? it would have been just another question. But when he asked it, because of his past, it spread out for him like waves in all directions simultaneously, not in a hierarchic structure, but in a concentric one. At the
center, generating the waves, was Quality. As these waves of thought expanded for him I’m sure he fully expected each wave to reach some shore of existing patterns of thought so that he had a kind of unified relationship with these thought structures. But the shore was never reached until the end, if it appeared at all. For him there was nothing but ever expanding waves of crystallization. I’ll now try to follow these waves of crystallization, the second phase of his exploration into quality, as best I can."/Robert M. Pirsig: Zen and the Art of Motorcycle Maintenance/

2013. június 13., csütörtök


Marginalized People

I would like to publicate this short selection as a kind of celebration. The reason:
The Helsinki Citizen Assembly in Banja Luka organized a competition and an exhibition, and one of my photos have been selected and exhibited.


2013. június 12., szerda


az égi pók nyugalma
the calm of the sky spider


Az égi pók kényelmesen függeszkedik kétemeletnyi magasságban. Ő nyugodt, megvan mindene. 
A képész nem. Képi feszültségeket gyárt levezetésnek.
The sky spider hanging calmly at the two floors high. He is relaxed, 
has got everything.
The Operator has not. He produce visual tension as a release.



2013. június 6., csütörtök


Mindenki tart valahová...


"Senkik vagyunk és a minden vagyunk.
Egyedül vagyunk. Átlagosak vagyunk.
Különlegesek vagyunk. Tömeg vagyunk.
Vagyunk."  /Tóth Petra/


                          egy korábbi sorozat kiegészítései


Mások



Én


2013. június 5., szerda



Konstrukció és dekonstrukció

Szeretek ellentétpárokkal dolgozni, vagy ahogy a társadalomtudós mondaná: bináris oppozíció...
Egy kis, szubjektív gyűjteményem van itt konstruált, létrehozott, és dekonstruált, eltüntetett, poszthumusz dolgokról. 
Ez a kép egy konstrukciót ábrázol és konstrukció maga: Az Avas lankás, egykori szőlőijei helyén kivirágzó lakótelep frissen planírozott új lépcsősora már önmagában is egy kivitelezmény. Mesterséges a kompozícióm, a képkivágásom, az idő-kiválasztásom, az expozícióm, ahogyan az ezüstszemcsék is amelyek ezt a gépi látványt rögzítették.
Dekonstrukció is ugyanez: lehet keseregni a remek bortermelő kultúra visszaszorulásán is, hogy a materiális oldalról közelítsük meg a dolgot. De lebontás, elemekre szedés metafizikai értelemben is, ahogyan a végtelennek tetsző időfolyamból ezt a 125-öt választottam ki ehhez a végtelen térből kimetszett látványhoz.

"A fénykép  a halandóság leltára. Elegendő egy érintés, s a pillanat megtelik poszthumusz iróniával" [...] "A fénykép megcáfolhatatlanul egy bizonyos helyen és bizonyos élethelyzetben ábrázolja az embert és a tárgyakat, akik és amelyek a következő pillanatban már szétszélednek, megváltoznak, s járják tovább a maguk útját" /Susan Sontag/

2013. június 4., kedd




Kifejezés és Kifejeződés

Mi a fotó?  Azt mondják kommunikáció, rendszer, olyan, mint a nyelv, csak szavak helyett képelemek, mondatok helyett kompozíciók, szöveg helyett képpárok. Ezt mondják a gombrichok.
De ha kommunikáció akkor valamit üzen, reflektál valamire, vagy valakire.  Interpretál: újraértelmezi a teret és időt, allegória is,ami definíció szerint "egy narratív fikció folyamatos utalásai egy másik gondolatmenetre, vagy eseménysorra. Az allegória olyan megjelenítés, amely mintegy önmagát értelemezi" És ezekkel el is jutottunk a Gombrich-féle képelemzéstől az antropológia retorikai fordulatának nagyágyúihoz, a cliffordokhoz: Clifford Geertz és James Clifford őméltóságához.

Hogy mik ezek a fotók? Ezek én vagyok. Tér-idő-interpretációim, ön-allegóriáim.

2013. június 1., szombat



Analóg és digitális. 

Elhatároztam, hogy újra bevetem Flórát, filmet fűztem, és elindultam vadászni, képeket találni. Gyermeki izgalommal vetettem bele magamat az avasi látképekbe. A már már unalomig ismert terek új nézőpontjait, nézeteit fedezve fel. Ebben a filmes kamera nagyon segítőkész. Flóra nagy, és tiszteletet parancsoló, mind a "modellnek" mind a fényképésznek. Megtiszteli, és általa a fényképész is hangsúlyosnak érzi az expozíciót. Egészen más attitűdöt kényszerít ki.
Technikában jártasaknak pedig csak halványan, zárójelben említeném meg a "full frame" és az APS-C közötti különbséget, látószögben.

Ezzel a felszereléssel, mentális attitűddel, fényképészi hozzáállással járva kerültem be a parkolóba. Kedvelem az olyan tereket, amik napközben sűrűn látogatottak, pezsgőek, de mikor én ott vagyok akkor üresek. Kedvelem azért is mert ritmikus, ismétlődő formavilággal bír, kontrasztos, a fehérek és feketék alakítják.