ami az én fejemben volt akkor, az egy film tapasztalata. Az a keserű, állandóan valóságosság amit megjelenített - az emlékképek ugyanolyan valóságosak, bensőek, élőek, fájóak, erősek, mint a jelen képei.

akkor és ott ugyanilyennek hatottak az érzetek - prafrázis működött.

Ami még: a dal. Amit a filmbéli szekta vezetője énekel, egyfajta, szerelmet vallóan Marthanak. Igaznak és őszintének tűnik (amíg erőszakot nem követ el rajta) és ugyanakkor arról énekel, hogy Ő csak egy kép a falon.

Ez itt föntebb ugyanez. A legdurvább intimitás szféráiban vájkálódás az erőszakot elkövető kamerával, miközben...

hogy legyen akármi, járkáljanak emberszabású fekete macskák az utcákon, legyen akármilyen fehér is az áttört csipkeruha, van-e láb-a-homokban, libben-e  a haj-erre-billenés, az csak egy kép, ami a falon lóg.

... hát ő, Ő csak egy kép

aki ott él a falon.

csak egy kép

ennyi az egész,

egy kép

és kész.

Csak a hold. Viens sous la Lune.

Koraősz gesztenyehangulatok,

Nem látszó kapcsolatok,

Együtt vasárnapok,

Íz-látvány emlékek,

Együtt élések.

Tatabánya - Kép-Szín-Tér Fotótábor 2014
A városimázs-városi máz jegyében:

Léghajóhorgonyzás

Van egy léghajóm. Idebenn. Hol magasan szárnyalt, hol a völgyeket követte alant. Nagyot ingadozva. Ingadozik még most is.
Hevesen, kapkodón, lágyan kavargón.
Cipelő léptek ránca tejszín habos karéjgomolyagok között.
De van ki a horgonyt vesse. A vasmacskát akassza, kötelet szorosan szorítsa.

[léghajóhorgonyzás] from Edelmayer Zsolt on Vimeo.