Zágráb. Egy kellemes kávézóban töltöttem olyan négy órát. Várakozni kellemes dolog, főleg, ha az embernek van fényképezőgépe. (The english story below.)
Természetesen oka is van, hogy az ember gyermeke várakozik egy keveset. Kulcsszavakban: vonat, busz, hó. Kifejtve annyit tesz, hogyha leesik egy kis hó (70 cm :) ) A vonat késik. A gyerek lekésik és muszáj várnia.
De azt kijelenthetem, hogy csak pozitív hozadéka van a dolgoknak. Egyrészt számomra is bebizonyosodott, hogy az emberek itt a Balkánon szerfölött kedvesek. Egy horvát pár, akiket a vonaton ismertem meg, segítettek, hogy éjszakára legyen egy szállásom.Ez jó szolgálatot tett. Reggel a buszpályaudvaron módosíttatnom
kellett a jegyemet, hogy ne tegnapra szóljon. Egy remek kis vitatkozásra
készültem az angolul nemértő pénztárosokkal. De csalódnom kellett.
"Please wait for the boss, He have to sign your new ticket". Mondta a
hölgy, és minden el volt intézve. Érdekes.... Persze lehetne bezzegelni, de minek. Egyszerűen mosolygok és élvezem.
Igen élvezem, hogy várakoznom kell, hogy majdnem hajnalban egy sosemlátott idegen városban két jókora hátizsákkal kell szállást kerítsek, stb. Nem csak élvezem, kiélvezem, kihasználom. Ja, igen, rejtett portrékat készítek egy kávézóban. Valami olyasmi még, hogy az antropológusok se pampogjanak: álljon itt ez a pár kép bemutatásául hogy egy partikuláris színtér hogyan jellemezhet egy nagyobb közösséget, a vizualitás eszközével.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése