Séták Nagyapámmal

on a walk with my Grandfather

Budapest 1961.

Mindenki tart valahová...

"Senkik vagyunk és a minden vagyunk.

Egyedül vagyunk. Átlagosak vagyunk.

Különlegesek vagyunk. Tömeg vagyunk.

Vagyunk."  /Tóth Petra/

                          egy korábbi sorozat kiegészítései

Mások

Én

Konstrukció és dekonstrukció

Szeretek ellentétpárokkal dolgozni, vagy ahogy a társadalomtudós mondaná: bináris oppozíció...

Egy kis, szubjektív gyűjteményem van itt konstruált, létrehozott, és dekonstruált, eltüntetett, poszthumusz dolgokról. 

Ez a kép egy konstrukciót ábrázol és konstrukció maga: Az Avas lankás, egykori szőlőijei helyén kivirágzó lakótelep frissen planírozott új lépcsősora már önmagában is egy kivitelezmény. Mesterséges a kompozícióm, a képkivágásom, az idő-kiválasztásom, az expozícióm, ahogyan az ezüstszemcsék is amelyek ezt a gépi látványt rögzítették.

Dekonstrukció is ugyanez: lehet keseregni a remek bortermelő kultúra visszaszorulásán is, hogy a materiális oldalról közelítsük meg a dolgot. De lebontás, elemekre szedés metafizikai értelemben is, ahogyan a végtelennek tetsző időfolyamból ezt a 125-öt választottam ki ehhez a végtelen térből kimetszett látványhoz.

"A fénykép  a halandóság leltára. Elegendő egy érintés, s a pillanat megtelik poszthumusz iróniával" [...] "A fénykép megcáfolhatatlanul egy bizonyos helyen és bizonyos élethelyzetben ábrázolja az embert és a tárgyakat, akik és amelyek a következő pillanatban már szétszélednek, megváltoznak, s járják tovább a maguk útját" /Susan Sontag/

Kifejezés és Kifejeződés

Mi a fotó?  Azt mondják kommunikáció, rendszer, olyan, mint a nyelv, csak szavak helyett képelemek, mondatok helyett kompozíciók, szöveg helyett képpárok. Ezt mondják a gombrichok.

De ha kommunikáció akkor valamit üzen, reflektál valamire, vagy valakire.  Interpretál: újraértelmezi a teret és időt, allegória is,ami definíció szerint "egy narratív fikció folyamatos utalásai egy másik gondolatmenetre, vagy eseménysorra. Az allegória olyan megjelenítés, amely mintegy önmagát értelemezi" És ezekkel el is jutottunk a Gombrich-féle képelemzéstől az antropológia retorikai fordulatának nagyágyúihoz, a cliffordokhoz: Clifford Geertz és James Clifford őméltóságához.

Hogy mik ezek a fotók? Ezek én vagyok. Tér-idő-interpretációim, ön-allegóriáim.

Analóg és digitális. 

Elhatároztam, hogy újra bevetem Flórát, filmet fűztem, és elindultam vadászni, képeket találni. Gyermeki izgalommal vetettem bele magamat az avasi látképekbe. A már már unalomig ismert terek új nézőpontjait, nézeteit fedezve fel. Ebben a filmes kamera nagyon segítőkész. Flóra nagy, és tiszteletet parancsoló, mind a "modellnek" mind a fényképésznek. Megtiszteli, és általa a fényképész is hangsúlyosnak érzi az expozíciót. Egészen más attitűdöt kényszerít ki.
Technikában jártasaknak pedig csak halványan, zárójelben említeném meg a "full frame" és az APS-C közötti különbséget, látószögben.

Ezzel a felszereléssel, mentális attitűddel, fényképészi hozzáállással járva kerültem be a parkolóba. Kedvelem az olyan tereket, amik napközben sűrűn látogatottak, pezsgőek, de mikor én ott vagyok akkor üresek. Kedvelem azért is mert ritmikus, ismétlődő formavilággal bír, kontrasztos, a fehérek és feketék alakítják.