Képek a fotótábor időiből. További önreflexiók és analízisek.
Pictures from the time of the photography camp. More self-reflection and analysis
Ezek makro képek, eddig nem sokat csináltam ilyet. Két oka is van, hogy belekezdtem: a praktikum oldaláról: mert hozzájutottam egy remek makro lencséhez. Az elmélet részéről viszont a világ felaprózására való hajlam, az apró részletekben való keresgélés, a dolgok megértésének magvait rejtő helyek aprózása, felfedése.
Susan Sontag így beszél róla röviden: "csodálatos alakzatok, kerékbe tört, kifacsart szétaprózott valóság – híd művészet – és tudomány között"
These are macro pics, I havent done a lot of this kind of phothograps before. There are two reasons why I started: firsly it is a practical movement: I bought a macro lens. On the side of the theory, the slices of the reality, the act of the search in the small part, the way I try to understand my reality now.
Susan Sontag writes about this: "beautiful formations braked into a wheel, twisted, fragmented reality - like a bridge between the arts and sciences"
"[...] A negyedik megfigyelés, hogy műtétet végeznek itt, méghozzá veszedelmeset. Szellemi szike hasogat oly finom metszéssel és oly sebesen, hogy olykor nem is látni a mozgását. Csalóka érzésed, hogy minden elsorolt alkotórész ott van helyben, csupán sorra veend . Holott lehetne az elnevezésük is más, meg a csoportosításuk is, aszerint, hogy a szike merre metsz. [...]
Phaidrosz boncolásának képét kellene mutogatnom. Némely elhangzott dolog megvilágosodik általa. Szeletelést, a világ felosztását s a többit mindenki műveli. Ezer mindenfélére leszünk figyelmesek – a változó domborzatra, a ragyogó hegyekre itt, a motor zajára, a fojtószelep tapintására, sziklákra, kóróra, kerítések sasfáira, út menti szemétre – figyelmesek leszünk rájuk, de a tudatunkba nem vésődnek, ha ugyan egy-egy olyasmi nem akad köztük, amire eleve fogékonyak vagyunk. Nem is tarthatnánk ennyi mindent az emlékezetünkben, hiszen a temérdek részlettől gondolkodáshoz nem jutnánk. Észenlétünk pillanataiból kell válogatnunk, s ami homokot felmarkolunk az eszmélet tájairól, az lesz a tudatunk. Az lesz tudatunk számára a világ. Marék világunkban kezdjük a rendezést. Jöhet a szike. Elválasztunk, fajtázunk, sorolunk. Ez ide, ez oda. Ez fehér, ez fekete. [...]"
Ezt a sok osztályozást, elméleti ődöngést, én most a kommunikációra fordítottam le egy kicsit. A velem folytatott különböző médiákon át zajló társalgási aktusok elemzéseképp ez jött ki:
Ez a kommunikáció dolog kettős, kétértelmű, mindig az. (egy kis József Attila is idekerül: "Alig hallottam, sorsomba merülten, hogy fecseg a felszin, hallgat a mély.") Azt tapasztalom, hogy velem is így beszélnek: a felszínen, egyes esetekben komolyak, míg mögötte "játék" van. A megszokott közlésmódok kiforgatása a helyeiről, más felhasználási módok találgatása, élesben való próbálgatása, mely néha elmegy akár a direkt-indirekt párok használatával a normalitás és abnormalitás oppozíciójáig is.
I translated this big amount of separation, teorethical wandering to the side of the communication. I analysed the communications what happend with me via the different chanels, and I found that this communicaton something is very double-edged, double-sided. I noticed that in a lots of case they doin' the same with me, "talking" with me on the same way: on the surface they are talking very seriousle, and in the deep they are playing. The out-rotation from the usual to the abnoramality with the usage of the direct-indirect pairs of communication acts.
Pictures from the time of the photography camp. More self-reflection and analysis
Ezek makro képek, eddig nem sokat csináltam ilyet. Két oka is van, hogy belekezdtem: a praktikum oldaláról: mert hozzájutottam egy remek makro lencséhez. Az elmélet részéről viszont a világ felaprózására való hajlam, az apró részletekben való keresgélés, a dolgok megértésének magvait rejtő helyek aprózása, felfedése.
Susan Sontag így beszél róla röviden: "csodálatos alakzatok, kerékbe tört, kifacsart szétaprózott valóság – híd művészet – és tudomány között"
These are macro pics, I havent done a lot of this kind of phothograps before. There are two reasons why I started: firsly it is a practical movement: I bought a macro lens. On the side of the theory, the slices of the reality, the act of the search in the small part, the way I try to understand my reality now.
Susan Sontag writes about this: "beautiful formations braked into a wheel, twisted, fragmented reality - like a bridge between the arts and sciences"
összetett kiválasztás
composite selection
"[...] A negyedik megfigyelés, hogy műtétet végeznek itt, méghozzá veszedelmeset. Szellemi szike hasogat oly finom metszéssel és oly sebesen, hogy olykor nem is látni a mozgását. Csalóka érzésed, hogy minden elsorolt alkotórész ott van helyben, csupán sorra veend . Holott lehetne az elnevezésük is más, meg a csoportosításuk is, aszerint, hogy a szike merre metsz. [...]
Phaidrosz boncolásának képét kellene mutogatnom. Némely elhangzott dolog megvilágosodik általa. Szeletelést, a világ felosztását s a többit mindenki műveli. Ezer mindenfélére leszünk figyelmesek – a változó domborzatra, a ragyogó hegyekre itt, a motor zajára, a fojtószelep tapintására, sziklákra, kóróra, kerítések sasfáira, út menti szemétre – figyelmesek leszünk rájuk, de a tudatunkba nem vésődnek, ha ugyan egy-egy olyasmi nem akad köztük, amire eleve fogékonyak vagyunk. Nem is tarthatnánk ennyi mindent az emlékezetünkben, hiszen a temérdek részlettől gondolkodáshoz nem jutnánk. Észenlétünk pillanataiból kell válogatnunk, s ami homokot felmarkolunk az eszmélet tájairól, az lesz a tudatunk. Az lesz tudatunk számára a világ. Marék világunkban kezdjük a rendezést. Jöhet a szike. Elválasztunk, fajtázunk, sorolunk. Ez ide, ez oda. Ez fehér, ez fekete. [...]"
" [...] The fourth is that there is a knife moving here. A very deadly one; an intellectual scalpel so swift and so sharp you sometimes don’t see it moving. You get the illusion that all those parts are just there and are being named as they exist. But they can be named quite differently and organized quite differently depending on how the knife moves.
[...] I should talk now about Phædrus’s knife. It’ll help understand some of the things we talked about. The application of this knife, the division of the world into parts and the building of this structure, is something everybody does. All the time we are aware of millions of things around us...these changing shapes, these burning hills, the sound of the engine, the feel of the throttle, each rock and weed and fence post and piece of debris beside the road...aware of these things but not really conscious of them unless there is something unusual or unless they reflect something we are predisposed to see. We could not possibly be conscious of these things and remember all of them because our mind would be so full of useless details we would be unable to think. From all this awareness we must select, and what we select and call consciousness is never the same as the awareness because the process of selection mutates it. We take a handful of sand from the endless landscape of awareness around us and call that handful of sand the world.Once we have the handful of sand, the world of which we are conscious, a process of discrimination goes to work on it. This is
[...] I should talk now about Phædrus’s knife. It’ll help understand some of the things we talked about. The application of this knife, the division of the world into parts and the building of this structure, is something everybody does. All the time we are aware of millions of things around us...these changing shapes, these burning hills, the sound of the engine, the feel of the throttle, each rock and weed and fence post and piece of debris beside the road...aware of these things but not really conscious of them unless there is something unusual or unless they reflect something we are predisposed to see. We could not possibly be conscious of these things and remember all of them because our mind would be so full of useless details we would be unable to think. From all this awareness we must select, and what we select and call consciousness is never the same as the awareness because the process of selection mutates it. We take a handful of sand from the endless landscape of awareness around us and call that handful of sand the world.Once we have the handful of sand, the world of which we are conscious, a process of discrimination goes to work on it. This is
the knife. We divide the sand into parts. This and that. Here and there. Black and white. Now and then. [...] "
/Robert M. Pirsig: A zen meg a motorkerékpár ápolás művészete/
/Robert M. Pirsig: A zen meg a motorkerékpár ápolás művészete/
mélyszántás - mélyjáték
deep plowing - deep play
Ez a kommunikáció dolog kettős, kétértelmű, mindig az. (egy kis József Attila is idekerül: "Alig hallottam, sorsomba merülten, hogy fecseg a felszin, hallgat a mély.") Azt tapasztalom, hogy velem is így beszélnek: a felszínen, egyes esetekben komolyak, míg mögötte "játék" van. A megszokott közlésmódok kiforgatása a helyeiről, más felhasználási módok találgatása, élesben való próbálgatása, mely néha elmegy akár a direkt-indirekt párok használatával a normalitás és abnormalitás oppozíciójáig is.
I translated this big amount of separation, teorethical wandering to the side of the communication. I analysed the communications what happend with me via the different chanels, and I found that this communicaton something is very double-edged, double-sided. I noticed that in a lots of case they doin' the same with me, "talking" with me on the same way: on the surface they are talking very seriousle, and in the deep they are playing. The out-rotation from the usual to the abnoramality with the usage of the direct-indirect pairs of communication acts.
rétegzet
layerness
Aztán, hogy ez az elemzés megesett, hogy a kommunikáció mennyire összetett és kiválasztás alapú, rétegzett és rétegzet, és mélyen játék... megérkezett a következő impulzus. Nem volt pozitív. Összefoglalva összezavaró volt, ismétlődőnek éreztem, de nem a de ja vu értelemben, hanem úgy, hogy már megint ez van, már megint játszanak velem, játszódva kommunikálnak. Hát összegyűjtöttem a körülöttem levő valóság-kivágatokat: ...mindig ez van.
After this analysis of the layerness of the communication, I got the next impulse. It wasnt positive.
In summary it was confusing, I felt it is the same again, not the "de ja vu" - way, I felt that its playing with me again, it is the same again, it is a communicaton as a playing...
So I collected the reality-segments around me of: .... it is always the same.
hálózat
web
sűrűség
density
szál egyedül
lonesome
A múzsának dedikálva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése