A magány alakzatai
A lépcsőn láttam meg.
Félúton az alkesz és a hómlesz között
mondhatná bárki.
Jött föl... aluljáró.
Inkább vánszorgott.
Öreg.
Megkérdeztem, segíthetek-e?
Igen.
Együtt megyünk.
Haza.
Apró léptek.
Érszűkület.
Lépések, megállások, mesélés...
unoka, egyetemista, informatikus.
Csak később jut eszébe a szó.
Van élettársa - már 25 éve.
Elváltak mindketten. - több gyerek...
Pisálnia kell.
De kibírja.
Megint megyünk.
Megint leül.
2. emelet.
De magasföldszint.
Buszvezető volt, a bányánál.
Mondja, hogy elloptak mindent.
Sommás.
Gázolaj, csapágy...
1700 volt a fizetés.
Kellett a mellékes.
Azért tartunk itt... mondja.
Bemutatkozunk; Ő P.J.
Hálás.
Lépcsők.
Léptek.
Lakás.
Van egy megérzésem...
azt hiszem, Ő vezette az általános iskolába vivő buszt.
Sok-sok reggelen.
Nem kérdeztem meg.
Lakás, bagószag, búcsú.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése