reportage from a village
#hungarian_countryside

tested: D4s, 70-200 VRII

#nempiros_padok

Hommage a la István Dallos https://www.facebook.com/photo.php?fbid=491436694224562&set=a.185697201465181.42747.100000747079070&type=3&theater

A magány alakzatai

Jégalak.

Képek, helyek, hangok, zenék. Barangolás az ismerősben.

Tata, Derítő tó, 2016.01.16.

Az örök utazó

Ezek a vonatok mindig is jártak. Mi mindig
néztük őket, ahogyan a jelenünk a múltba meredt.
Útitársak - sose ismertük Őket. A mából
bámulva érdekes idegen mind.
A táj tovasuhanó.

És ki az, aki mindezen gondolkodó?
Szellemóriások a vállán
tornyosuló...
Senki tömegek, mindenki avantgarde-ok...

Archívumbűvölő...
Lélekutazó. 

---

Sv. Komáromi vasútvonal, 1978 március

Ismeretlen szerző felvétele

 

[az idő szaga] from Edelmayer Zsolt on Vimeo.

Az idő szaga

egy sümegi kirándulás terméke

The smell of time

a product from a trip to Sümeg

A-1415-2015 from Edelmayer Zsolt on Vimeo.

A-1415-2015

egy-vers-egy-zene-egy-sorozat

Egyszerű fény. Simple fact.

előtavasz.

2015.02.03.

                 Felhő hóvirág

                 Ahol én vagyok a virághagyma.
                 Itt ülök a föld mélyén, tudatomban
                 a virágot hozó tavasz.
                 Élvezem, ahogyan a testemet öleli
                 a meleg, szerető, erővel telt
                 Föld. Ahonnan a kikelet lesz.
                 Mikorra elmúlik a tél a lelkemből.

valahonnan belülről. leginkább.

Furtonfúró most útra kel.

Elmegy világot látni. Én ezt adom a tarisznyájába.
Sokat jár egy beszélgetésünk a fejemben

- mesterekről és tanítványaikról való volt. 

Ő jó mester, mint a reneszánsz polihisztorok...

köré gyűlnek a tanítványok és együtt járják közös útjaikat.

ami az én fejemben volt akkor, az egy film tapasztalata. Az a keserű, állandóan valóságosság amit megjelenített - az emlékképek ugyanolyan valóságosak, bensőek, élőek, fájóak, erősek, mint a jelen képei.

akkor és ott ugyanilyennek hatottak az érzetek - prafrázis működött.

Ami még: a dal. Amit a filmbéli szekta vezetője énekel, egyfajta, szerelmet vallóan Marthanak. Igaznak és őszintének tűnik (amíg erőszakot nem követ el rajta) és ugyanakkor arról énekel, hogy Ő csak egy kép a falon.

Ez itt föntebb ugyanez. A legdurvább intimitás szféráiban vájkálódás az erőszakot elkövető kamerával, miközben...

hogy legyen akármi, járkáljanak emberszabású fekete macskák az utcákon, legyen akármilyen fehér is az áttört csipkeruha, van-e láb-a-homokban, libben-e  a haj-erre-billenés, az csak egy kép, ami a falon lóg.

... hát ő, Ő csak egy kép

aki ott él a falon.

csak egy kép

ennyi az egész,

egy kép

és kész.

Csak a hold. Viens sous la Lune.

Koraősz gesztenyehangulatok,

Nem látszó kapcsolatok,

Együtt vasárnapok,

Íz-látvány emlékek,

Együtt élések.

Tatabánya - Kép-Szín-Tér Fotótábor 2014
A városimázs-városi máz jegyében:

Léghajóhorgonyzás

Van egy léghajóm. Idebenn. Hol magasan szárnyalt, hol a völgyeket követte alant. Nagyot ingadozva. Ingadozik még most is.
Hevesen, kapkodón, lágyan kavargón.
Cipelő léptek ránca tejszín habos karéjgomolyagok között.
De van ki a horgonyt vesse. A vasmacskát akassza, kötelet szorosan szorítsa.

[léghajóhorgonyzás] from Edelmayer Zsolt on Vimeo.

Kászonaltíz.

Van egy falu. Hargita megye, Románia. Földrajzilag.
De egy kicsit mesebirodalom is. Bejutni sem egyszerű, de ha ott vagy, lélekzet bennszakad.
Táj. Épített környezet. És legfőképp az emberek.

 két nap után, a reggeli érkezés

Rád.

Hirtelen ott találtam magam, ahol egy kőfaragó mester lehet.
Itt áll előttem egy kőszikla.
Évezredek munkája.
Tökéletes.
Nem látni, nem tudni, csak érezni lehet.
Azt lehet érezni, hogy ott van benn a Madonna.
Azt lehet érezni, hogy csak csiszoló vásznat vehetek kezembe, azzal láthatok neki, hogy meg ne sértsem a szobrot.

Tudni is engedtetett róla egy-két dolog: ha fejét elképzelem - íveket, kecseket - Pont olyan, hogy vállam hajlatába illik, mikor fekve, nyugodni tér. És a kezem mindezt szokatlan-furcsán, hihetetlen természetességgel simíthatja.

reggel-teámból jósoltassék napom,

benne tükröződik otthonom.

bögrében redőződő kézfejek

cseppvilágok, tengerek.

Lucullus birodalmában is jártam. Furtonfúróval kísértük egymást ebben az országban. Mert jó. És ennyi nem több. Pusztán ezért. És amint a belső balzsamozott, jó lesz a körül is. 

Négy éve volt. Fotótábor. Minimál. Jövőhéten újra lesz. Már más nézőpontokkal.

2010 júniusában, Kodak Kodacolor, ISO 100, valamikor régen lejárt film.

A triptichon most készült. Benne a délelőtt minden hangulata. A jó beszélgetések, a majdnemkönnyfakadás. A tegnapi klezmer koncert öröme, a múló idő búja, a kisgyerek aki a csatornatisztító bácsival szóbaelegyedve - az anyai tiltás ellenére - mosolyra fakasztott. A barátok más hangulata. Szimbionta. A rájukhangolódás.