Képek a fotótábor időiből. További önreflexiók és analízisek.
Pictures from the time of the photography camp. More self-reflection and analysis

Ezek makro képek, eddig nem sokat csináltam ilyet. Két oka is van, hogy belekezdtem: a praktikum oldaláról: mert hozzájutottam egy remek makro lencséhez. Az elmélet részéről viszont a világ felaprózására való hajlam, az apró részletekben való keresgélés, a dolgok megértésének magvait rejtő helyek aprózása, felfedése.
Susan Sontag így beszél róla röviden: "csodálatos alakzatok, kerékbe tört, kifacsart szétaprózott valóság – híd művészet – és tudomány között"

These are macro pics, I havent done a lot of this kind of phothograps before. There are two reasons why I started: firsly it is a practical movement: I bought a macro lens. On the side of the theory, the slices of the reality, the act of the search in the small part, the way I try to understand my reality now.
Susan Sontag writes about this: "beautiful formations braked into a wheel, twisted, fragmented reality - like a bridge between the arts and sciences"

összetett kiválasztás

composite selection

Athlas megnyugvása

Ki terheket cipelő, újakat vállára vevő, ettől elfeledő...

Who carry loads, catch up new and more, cause forgetting...

Calm down of Athlas

Ez egy két részes bejegyzés lesz építészetről, helyről, városantropológiáról, személyes benyomásokról, kommunikációról, összességében a hely szelleméről. Második rész. (english text below)


 A korábbi poszttal azonos helyszínen készült specifikus fotográfiai analízisnek lehetünk most a tanúi. A Konzum, mint elsődlegesen vasútállomási épület, elengedhetetlenül, nélkülözhetetlenül, és feltétlenül kommunikálnia kell az emberekkel, a körüllakókkal. A vizsgálatom határmezsgye a szisztematikus építészeti, esztétikai, "fotóművészeti", antropológiai tudásterületek és az önreflexió között.

Mi is ez a kommunikáció amit az épület folytat a környezetével?
Meglátásom szerint funkcionális egyirányú információátadásra alapozott történettel van dolgunk. Ez az első közelítés. Az ad-hoc hely-szellem-felmérés első rétege az épület és a környezet közötti kapcsolat, kommunikáció viszonyok feltárása volt.

Ez egy két részes bejegyzés lesz építészetről, helyről, városantropológiáról, személyes benyomásokról, kommunikációról, összességében a hely szelleméről. Első rész. (english text below)

Várakozni vegyes

a hiábavalóság leltárai

Vannak akik várnak, türelmesek, vannak pótcselekvők, egyfolytában menők, úton levők. Én a türelem útján megyek folyvást. Várakozni vegyes, kétélű: figyelmesen járva ki lehet használni, nem-unatkozni.

Ezek a képek egy hosszú és elsőre hiábavalónak tűnő várakozás kvázi melléktermékei, tovább szemlélve a kérdéskört cáfolódni látszik a várakozás hiábavalósága: újra képek készültek.


It's all about waiting for something. There are who wait constantly and patiently, there are some who do secondary movements. There are some who can not wait, allways goin' somewhere. I walk constantly on the highway of the patience. To waiting is mixed, like a two edge blade: look around you everytime, you can use all the time, not-to-be-bored.

These pictures were made during a long long useless-like waiting. A by-product. But when you catch up the line, the statement of usless is look like a false say-so: pictures were made.

Hangulatgörbe

Kissé most pihennek a "fotózzunk embert projektek", van helyette közelkép-interpretáció. A természeti környezet képeit igyekszem jelentéstulajdonítani. 

Itt a fekete-fehér, fent-lent, fölfelé-lefelé képelemek lehetnek (akár) hangulatok, érzelmek, kapcsolatok, ezeknek az újra felismerése, renoválása, átértelmezésének a szükségessége. Az egyik értelmezésem szerint ez egy grafikon, mondjuk rólam... akár. A vízszintes tengely az idő, beosztás mondjuk októbertől, ami az Origó, a máig. A függőleges tengely pedig legyen az adott kapcsolathoz rendelt hangulatiság, ráfigyelés, vagy elfojtás mértéke. Ez nem számszerűsíthető csak fent és lent van. Elemezzük a függvényt: az origóhoz közel, az idő tengelyen haladva a régentől a máig: fönt, magasan jól, sokat, kellemeset, kitartóan típusúnak jellemezném a kezdeti periódust. Majd egy erős csökkenést mutat a görbe jellege, a fekete pocsolyáig. Az ingoványig, a sötét tónusokhoz kulturálisan hozzárendelt mindenféle negatív hangulati töltésig minden. Közben a van egy felsőbb vonala is, a kontúr, a kis körmöcskék, a "nem figyelek oda hogy mi zajlik a mélyben" típusú cselekvések ábrázolása, pontosabban a "nem akarok odafigyelni", talán egy kis daccal fűszerezve. A mosthoz közeledve úgy fest a grafikon szerint, hogy javulás és emelkedés van.

Talán átszakadnak gátak, talán bátrabb, nyíltabb, keményebb, akár nyersebb leszek, hogy az emberi-kapcsolati-hangulatgörbe növekedő irányba forduljon. Persze a grafikon nem ábrázolja a jövőt.

És akkor fölmerül a nézőben: De hisz ez csak egy levél.

Adatok:

Nikon D7000

Makro Nikorr 60mm

ISO 200, 1/125, f8

A Múzsának dedikálva

 Visszacsatolások - Feedbacks

Mik ezek? Ráutalások, igazolások, beigazolódások, látens bizonyítékok leképződései. A visszacsatolás természete váratlan, kiszámíthatatlan, megjósolhatatlan. Ha jön, kapod, megtalálod, megtalál azt jelzi, utal rá, igazolja hogy jót, jó helyen, jó időben, jó környezetben. Egy kicsit kristályrács.
"Amit Phaidrosz érzékelt, az a felcsapódó hullámok hirtelen kristályosodása volt. E kristályosodás nyomán követném most a Minőség keresésében megtett útjának második szakaszát." /Robert M. Pirsig: A zen meg a motorkerékpár ápolás művészete/

What are theese? Cross-references, verifications, certifications, pictures of latent evidences. The way of how its work... its unwanted, unexpected, unpredictable. If its come, if you get it, if you find it... it find you, it shows you are on a good way, on time, in a good envinronment. A bit crystal-frame.
"If anyone else had asked, What is Quality? it would have been just another question. But when he asked it, because of his past, it spread out for him like waves in all directions simultaneously, not in a hierarchic structure, but in a concentric one. At the
center, generating the waves, was Quality. As these waves of thought expanded for him I’m sure he fully expected each wave to reach some shore of existing patterns of thought so that he had a kind of unified relationship with these thought structures. But the shore was never reached until the end, if it appeared at all. For him there was nothing but ever expanding waves of crystallization. I’ll now try to follow these waves of crystallization, the second phase of his exploration into quality, as best I can."/Robert M. Pirsig: Zen and the Art of Motorcycle Maintenance/