Marginalized People

I would like to publicate this short selection as a kind of celebration. The reason:

The Helsinki Citizen Assembly in Banja Luka organized a competition and an exhibition, and one of my photos have been selected and exhibited.

az égi pók nyugalma

the calm of the sky spider

Az égi pók kényelmesen függeszkedik kétemeletnyi magasságban. Ő nyugodt, megvan mindene. 

A képész nem. Képi feszültségeket gyárt levezetésnek.

The sky spider hanging calmly at the two floors high. He is relaxed, 

has got everything.

The Operator has not. He produce visual tension as a release.

Mindenki tart valahová...

"Senkik vagyunk és a minden vagyunk.

Egyedül vagyunk. Átlagosak vagyunk.

Különlegesek vagyunk. Tömeg vagyunk.

Vagyunk."  /Tóth Petra/

                          egy korábbi sorozat kiegészítései

Mások

Én

Konstrukció és dekonstrukció

Szeretek ellentétpárokkal dolgozni, vagy ahogy a társadalomtudós mondaná: bináris oppozíció...

Egy kis, szubjektív gyűjteményem van itt konstruált, létrehozott, és dekonstruált, eltüntetett, poszthumusz dolgokról. 

Ez a kép egy konstrukciót ábrázol és konstrukció maga: Az Avas lankás, egykori szőlőijei helyén kivirágzó lakótelep frissen planírozott új lépcsősora már önmagában is egy kivitelezmény. Mesterséges a kompozícióm, a képkivágásom, az idő-kiválasztásom, az expozícióm, ahogyan az ezüstszemcsék is amelyek ezt a gépi látványt rögzítették.

Dekonstrukció is ugyanez: lehet keseregni a remek bortermelő kultúra visszaszorulásán is, hogy a materiális oldalról közelítsük meg a dolgot. De lebontás, elemekre szedés metafizikai értelemben is, ahogyan a végtelennek tetsző időfolyamból ezt a 125-öt választottam ki ehhez a végtelen térből kimetszett látványhoz.

"A fénykép  a halandóság leltára. Elegendő egy érintés, s a pillanat megtelik poszthumusz iróniával" [...] "A fénykép megcáfolhatatlanul egy bizonyos helyen és bizonyos élethelyzetben ábrázolja az embert és a tárgyakat, akik és amelyek a következő pillanatban már szétszélednek, megváltoznak, s járják tovább a maguk útját" /Susan Sontag/

Kifejezés és Kifejeződés

Mi a fotó?  Azt mondják kommunikáció, rendszer, olyan, mint a nyelv, csak szavak helyett képelemek, mondatok helyett kompozíciók, szöveg helyett képpárok. Ezt mondják a gombrichok.

De ha kommunikáció akkor valamit üzen, reflektál valamire, vagy valakire.  Interpretál: újraértelmezi a teret és időt, allegória is,ami definíció szerint "egy narratív fikció folyamatos utalásai egy másik gondolatmenetre, vagy eseménysorra. Az allegória olyan megjelenítés, amely mintegy önmagát értelemezi" És ezekkel el is jutottunk a Gombrich-féle képelemzéstől az antropológia retorikai fordulatának nagyágyúihoz, a cliffordokhoz: Clifford Geertz és James Clifford őméltóságához.

Hogy mik ezek a fotók? Ezek én vagyok. Tér-idő-interpretációim, ön-allegóriáim.

Analóg és digitális. 

Elhatároztam, hogy újra bevetem Flórát, filmet fűztem, és elindultam vadászni, képeket találni. Gyermeki izgalommal vetettem bele magamat az avasi látképekbe. A már már unalomig ismert terek új nézőpontjait, nézeteit fedezve fel. Ebben a filmes kamera nagyon segítőkész. Flóra nagy, és tiszteletet parancsoló, mind a "modellnek" mind a fényképésznek. Megtiszteli, és általa a fényképész is hangsúlyosnak érzi az expozíciót. Egészen más attitűdöt kényszerít ki.
Technikában jártasaknak pedig csak halványan, zárójelben említeném meg a "full frame" és az APS-C közötti különbséget, látószögben.

Ezzel a felszereléssel, mentális attitűddel, fényképészi hozzáállással járva kerültem be a parkolóba. Kedvelem az olyan tereket, amik napközben sűrűn látogatottak, pezsgőek, de mikor én ott vagyok akkor üresek. Kedvelem azért is mert ritmikus, ismétlődő formavilággal bír, kontrasztos, a fehérek és feketék alakítják.

 

Idézet és parafrázis.

Mind a kettő konstrukció: az idézet a hétköznapi, a saját narrálásból kimutató, kiugró valami, a parafrázis is egy originálisnak az új környezetben való megmutatása, rekonstruálása az eredetinek. 

Ez az én "parafrázisom" csak az elemzés után vált világossá.