F.Gépkezelői Kézikönyv

Retrospekció - Retrospective

[Figyelek rád.

[Keep in mind.

Ez egy (tudatosan) összekevert történet, emlékfonat. Egy képiséggel párosított szöveg. A jelen konstrukciója a múltról. A képek 2014.02.14-én készültek Budapesten. A szöveg 21-én, Tatabányán fogalmazódott meg. Egy Miskolcról hazautazás közben. Ezek puszta körülmények. A gondolatkör
egy.


This is a mixed story (constructed). Textuality paired with imagery. The construction of the past from the point of view of Now. The pictures was taken: 2014.02.14, Budapest. The text made during a trip back home from Miskolc to Tatabánya, 2014.02.21. These are the raw circumstances. Only the
thoughts turn is one.

Kérdések tevődtek föl. Válaszul talán ezek a képek állíthatóak.

Mi a retrospekció?

Mi csak egymás történetei vagyunk?

Van-e létezés a történetmesélésen kívül?

[egy dalszöveg parafrázis jutott eszembe akkor]

Miskolcon hideg volt... Világoson sötét. Aradon úgy féltem, megléptem mielébb

~ Hobo: Viharban születtem ~

 

 

Questions came up in my mind. Maybe the pictures are possible answers.
What is the retrospective?
We are just the stories of each others?
Is it possible to be out of the story telling?

 

 

 

 

[ennek nincs külön címe, nem is szervesen a következő képkocka, talán az utolsó jó
[this picture hasn't got an independent title. not the continousli following frame. maybe the last good one

Válaszok nincsenek. Konkrétak biztosan. Csak lezárás. De az jó. Tisztázás. Elfogadás. És felszabadulás. Fizikailag is. Amikor esőben a lehető legygyorsabb iramban szaladva elesel és három métert csúszol a vizes aszfalton, és nagyon vidáman kacagva kelsz föl onnan, mert úgy érzed szabad vagy.

Lezárás van. A megértése annak, hogy tényleg csak egymás történetei vagyunk, a nem-egyidejűség tapasztalata, a másik érzeteire való visszaemlékezés. Azt hiszem ezt értem a retrospekció alatt.

There are no answers. Just a closing. But its good. It makes it clear. Acceptance. And freedom. In physical way as well. When you run as fast as possible in the rain, and fall on the pavement, sliding about three meters, and stand up laughing at the world, because you feel yourself truly free.

There is just closing. When you understand that we are only just stories of each other. The experience of the not-synchronism, just remembering the feelings of the other one. I think this is the meaning of retrospective.



 

[17:59