2014. május 29., csütörtök

Micsoda útjaim...

érzetek, gondolatok, előzmények, hatások, álmok és képek egy Szegedre utazás kapcsán.

Az első előzmény: Mesterszakos felvételi vizsgákkal töltöm az üres napjaim hézagjait. Egyike volt ezeknek a Szegedi Tudomány Egyetem Vizuális Kultúratudomány mesterképzésének vizsgája. A második helyről jutott előre. Voltak vágyak, az előtte való héten még élesen és bizakodva, hogy hátha bejön az első hely is, hátha Budapest. Mert az ott mégiscsak művészeti képzés, mégiscsak elismert (nagyon nagyon) mégiscsak jó közeg, mégiscsak A Főváros... mégiscsak elég közel lenne azokhoz akiket szeretek. Nem lenne túúúl messze. De jött a koppanás, elutasítás. És akkor a görcs és furcsa érzet, hogy rendben, de akkor meg kéne fogalmazni, hogy pontosan miért is akarom a második helyen szereplőt? Miért is jelentkeztem oda? Miért is lesz az nekem olyan nagyon jó, hogy messze kerülök? És ijesztő volt. Nem jött válasz a kérdésekre. Akkor.