Ez egy két részes bejegyzés lesz építészetről, helyről, városantropológiáról, személyes benyomásokról, kommunikációról, összességében a hely szelleméről. Első rész. (english text below)
A fotózás helyszíne Tatabánya egyik emblematikus közterülete: a Konzum Udvar. Multifunkcionális tér, a korai plázák előfutára. Egy térszerkezetben egységesül a vasútállomás és kiszolgáló infrastruktúrája, üzletek, büfék, utasellátó egységek, valamint a piactér. Alapvető elgondolását tekintve a multifunkcionalitás, intermodális csomópontok ötlete nem az ördögtől való, ellenben minden a kivitelezésen múlik. Megállapítható, hogy az épület jelen állapotában képtelen betölteni a fentebb említett idealizált funkciókat.
Fotográfiai szempontból vizsgálva roppant érdekes kompozíciós, formanyelvi játékokra ad teret az épület. Ugyanakkor a jelen állapota mélységesen lehangoló, elhanyagolt, nyomasztó. Ennek a fotográfiai megjelenítése nagyon nehéz feladat, már a fénykép esztétizáló, "széppé csináló" működésmechanizmusából eredendően is. (lásd Susan Sontag: "Nincs, aki így kiáltana föl: Milyen csúnya! Ezt le kell fényképezzem! Ha mégis, azt úgy értené: Ezt a csúnya dolgot én szépnek találom." [...]
"A fényképezőgép olyan eredményesen vett részt a világ megszépítésében, hogy ma már nem a világ, hanem a fénykép a szépség mércéje.")
A fotósorozat első része igyekszik, szándékom szerint, megtalálni azokat a képeket, amelyek a legjobban leírják a genius loci-t, azaz a hely szellemét.
A tér és a képek strukturáltságát, jelentésgazdagságát, valós és szimbolikus sokrétűségét nem szeretném hosszasan textualizálni, csak egy két, számomra meghatározó, "punctum" jelenséget emelnék ki.
This will be a mini-series post. These will talk about architecture,
places, spaces, urban and city anthropology, personal impresses,
communications, in one expression: about the "genious loci". PART ONE
The pictures were taken in the center of Tatabánya. This is an emblematic public space: they named it Konzum court. This is a multifunctional area, the pre-vision of the modern shopping malls. You can find in one unit the train station, and the connected infrastructure, the small shops for food, newspaper, clothes, some pubs, and the market place as well. This idealistic-utopistic idea, the multifunction, intermodal connections would work, but it depends on: "How do they do it". We can say it: this building isnt a good example for it.
From the aspect of the photography, this area is very exciting. You can "play" a lot with compositions, shape-constructed-picture-based language. But this building is very ugly, dilapidated and depressing. If you wanna show thsi to the spectator, its preatty a hard job, because the photography create aesthetic products anyway, from the early beggining.
The first part of the photostory try to find thos views, which describe the most the genius loci, the mood of the area.
I dont wanna create a long-long, endless text of the structure of the space, the lot of layers of meanings and symbols. I just emphasize some "punctum-based" picture from my interpretation.
A fotózás helyszíne Tatabánya egyik emblematikus közterülete: a Konzum Udvar. Multifunkcionális tér, a korai plázák előfutára. Egy térszerkezetben egységesül a vasútállomás és kiszolgáló infrastruktúrája, üzletek, büfék, utasellátó egységek, valamint a piactér. Alapvető elgondolását tekintve a multifunkcionalitás, intermodális csomópontok ötlete nem az ördögtől való, ellenben minden a kivitelezésen múlik. Megállapítható, hogy az épület jelen állapotában képtelen betölteni a fentebb említett idealizált funkciókat.
Fotográfiai szempontból vizsgálva roppant érdekes kompozíciós, formanyelvi játékokra ad teret az épület. Ugyanakkor a jelen állapota mélységesen lehangoló, elhanyagolt, nyomasztó. Ennek a fotográfiai megjelenítése nagyon nehéz feladat, már a fénykép esztétizáló, "széppé csináló" működésmechanizmusából eredendően is. (lásd Susan Sontag: "Nincs, aki így kiáltana föl: Milyen csúnya! Ezt le kell fényképezzem! Ha mégis, azt úgy értené: Ezt a csúnya dolgot én szépnek találom." [...]
"A fényképezőgép olyan eredményesen vett részt a világ megszépítésében, hogy ma már nem a világ, hanem a fénykép a szépség mércéje.")
A fotósorozat első része igyekszik, szándékom szerint, megtalálni azokat a képeket, amelyek a legjobban leírják a genius loci-t, azaz a hely szellemét.
A tér és a képek strukturáltságát, jelentésgazdagságát, valós és szimbolikus sokrétűségét nem szeretném hosszasan textualizálni, csak egy két, számomra meghatározó, "punctum" jelenséget emelnék ki.
át-keresztül-le-föl-utazás
across-through-down-up-travelling
fönt-lent-átlós-virtuális-valóság
up-down-diagonal-virtual-reality
tér-játék-hangulat
place-game-mood
The pictures were taken in the center of Tatabánya. This is an emblematic public space: they named it Konzum court. This is a multifunctional area, the pre-vision of the modern shopping malls. You can find in one unit the train station, and the connected infrastructure, the small shops for food, newspaper, clothes, some pubs, and the market place as well. This idealistic-utopistic idea, the multifunction, intermodal connections would work, but it depends on: "How do they do it". We can say it: this building isnt a good example for it.
From the aspect of the photography, this area is very exciting. You can "play" a lot with compositions, shape-constructed-picture-based language. But this building is very ugly, dilapidated and depressing. If you wanna show thsi to the spectator, its preatty a hard job, because the photography create aesthetic products anyway, from the early beggining.
The first part of the photostory try to find thos views, which describe the most the genius loci, the mood of the area.
I dont wanna create a long-long, endless text of the structure of the space, the lot of layers of meanings and symbols. I just emphasize some "punctum-based" picture from my interpretation.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése