F.Gépkezelői Kézikönyv

Lee van Cleef és Én
Lee van Cleef and Me

Hosszú történet a miénk. Most nemrég felidéztem az elejétől. 

Most felidézem a felidézést.

Először amikortól jelentése van ennek a dalnak, azt Andrásnak köszönhetem. 

Ő jóbarát. Hogy érthető legyen a kontextus tudni kell, hogy színésznek tanul. Egymásnak idézgettünk dalszövegeket. Kettőt. Egy későnyári tatai buszvégállomás képe van még mellé.

There is a long connection between us. I tried to call it up from the begining. Now I call up the call up. First time whent this song have a meaning... 

it's beacuses of András. He is a Friend. There are two quotes what we used to say to each other. Two parts of two songs. These are about us, truly. A picture came in my mind from a late summer time, from the bus station of Tata.

Én ezt:
It's mine:

"Itt jön Ludas Matyi, libáját megette,

Hátrányos helyzetű, nem megy egyetemre.

Gyerek marad mindig, hősnek kissé gyönge,

Akárki meglátja, szinész lesz belőle."

 ~ Hobo: Mesél az erdő ~  

Ő, válaszképpen ezt:
His answer:

 "Fényképész lett, ez járta róla.
Nevettünk, ha ez szóba jött:
Nem, ez nem lehet Lee!”

~ Cseh Tamás: Lee van Cleef ~

Az elmúlt hónapokban, a naptárszerinti télben. Abban segített ez a dal, hogy megnyugodjak, biztonságot adott, később koncentrációt. Hogy el tudjak mélyülni, oda tudjak figyelni valamire. Aztán szükséges lett egy idő után az hozzá, hogy fölálljak, föl a székből. És csukott szemmel hallgassam, és egy taktusnál hirtelen nyissam ki szememet a világra, és kezdjek el sétálni is mellé, föl-alá a szobában. Csak figyelve a lépés örömére, a lábujjak nyújtózkodására, arra ahogy megmozdulnak az izmok és inak... egyenként. Meg arra is ahogy a talp a földet érinti... újra.

Kapott új jelentést is. Amikor a csinos zakóról énekel. Az a Múzsának fontos. Egyszer mondta, hogy meghallgatná úgy, hogy együtt, vagy ott lenne mikor hallgatom.

Most nemrég, amikor felidéztem, hogy mit is jelent, micsoda is Lee van Cleef... beszélgettem. N-nel. Ő azt kérte, hogy meséljek, hogy meséljenek neki őszintén. Sok dolog jutott az eszembe. Többször is úgy kerekedtek a mondataim, mintha Cseh Tamás mondaná, még a hangsúly is megvolt hozzá. Végiggondoltam, hogy mikor hallgattam meg ezt a dalt. Régnek tűnt. Talán két vagy három napja lehetett. Úgy éreztem, hogy meg kell hallgatnom. Mire tényleg odaértem, hogy elindítottam és fölálltam a székből.... furcsán üresnek tűnt.

Már-már rutinból kezdtem neki a sétának, szembecsukásnak, nekidőltem a szekrénynek, az nyikorgott, hideg szaladgált a hátamon tőle, aztán úgy nézett ki a dolog, hogy tényleg csak rutin, nem segít a koncentrálásban. Kiüresedett, elfogyott, nem tud már többet adni. Akkor épp háttal voltam a képernyőnek, ahol énekelt, az előttem lévő vitrinben tükröződött viszont. Mikor másodszor fordultam, vettem észre a tükörképet, akkor átszakadt a rutin gátja - épp abban a pillanatban nézett föl a húrok közül Cseh Tamás is, egyenesen bele a tükörképébe, onnan az én szemembe, onnantól megint működött. A kép kicsit később készült el. Csak éreztem, hogy kép kell.


In the last months. Winter by calendar. This song helped me to calm down, to feel safe, later it gaves me concentration. It helped to get deeper, to get the focus.
And a bit later had the feeling, need to be stand up. Up from the chair. And listen it with closed eyes, and at one beat of time, it's felt like You have to open up your eyes to the world, and you have to start walking, up and down in the room. Just take care about your steps, the happiness of tactile feelings... how your feet touch the floor, and feel all the movements of your muscles. One by one.

The song got a new meaning from the Muse. When He sings about the pretty jacket. One time she mentioned that, she would be glad if she could hear this song together with me... or just be there when I listenig it.

Now, not so long ago, when I called up, what does Lee van Cleef means to me... I talked with N. She asked me to tell stories, to talk truly and honestly. A lot things came in my mind. It work alike Tamás Cseh's said my senteces, or I have his senteces in my text. I heard it in my mind as well. I started to think back, when I heard last time this song. It seems so long ago... maybe two or three days. I felt I have to listen it. When I could start it really... it seems empty.

I started the walking, the eye-closing, like a routin. I pushed my back to the cupboard, it squeaked, it sceared me. And than it's really looked like this will be a single routin, it doesent help in the concentration. It's empty. It can't help anymore. At that time I turned my back to the monitor where he sings the song. He reflected in the cupborard case. When I turned there at the second time - the dam of the rutin brakes through - Tamás Cseh just looked up, directly into the mirror reflection, from there to my eyes. From that moment it worked again. The picture made some sec later. I felt I need the picture.