Bezárás és Visszatekerés
to Close & Rewind
Amikor Nevenincs Tündér elment.
Azon az éjjelen bezárta maga mögött az ajtót. Utána nem tudtam elaludni. Forgolódás. Hideg. Meleg. Még cseng a fülemben a hang, a zár, a kulcs.
Képeket láttam. Reggel elhatároztam, hogy megcsinálom azokat a képeket, amik a fejemben vannak.
"A pont ahol eldöntöd, hogy fölfelé indulsz és egy csoda vár rád a fölfelé vezető úton"
When the Nameless Sylph left.
That night when she closed the door behind herself. After it I couldnt sleep. Just turnin in the bed. Cold. Warm. I can still hear the noise, the lock, the key.
I've seen pictures. At the morning I decided to create, to do those pictures what I saw in my mind.
"The point where you decide, you go uphill. ...on the way wonder waits for you."
Az utolsó fénykép után. Eltelt 19 nap. Elkészült 36 felvétel. És sok jegyzet. Minden képhez készült egy-egy autentikus feljegyzés az 'akkorésmostról'.
A tényszerű leíráson kívül sok szimbólummal is bír. Bezárni. Bezáródni. Bezárkózni. Bebábozódni. Ebben a zárt világban, ezt a zárt világot felfedezni, elindulni benne, a képeit felderíteni. Aztán ezt az egészet visszatekerni, bele a kicis fénymentes kazettába, hogy a gép hátát újra ki lehessen nyitni, majd előhívni mindazt, ami ezüstkristályokba záródott egy vékony celluloid szalagon.
After the last frame on the film. 19 days passed. I made 36 shots. And a lot of notes. One note to each other picture, an authentic piece of memory, a memo from the 'than-and-there'.
Beside the hard data, there are symbols. To close, inclusion, pupation. To make a discovery in this closed world, to discover this closed world, to start to explore the pictures of this world. Then rewind all of this, back to that little black box. Then open again the back of the machine, and develop all those little things which is inside in the small silver crystals on the thin celuloid tape.
A tényszerű leíráson kívül sok szimbólummal is bír. Bezárni. Bezáródni. Bezárkózni. Bebábozódni. Ebben a zárt világban, ezt a zárt világot felfedezni, elindulni benne, a képeit felderíteni. Aztán ezt az egészet visszatekerni, bele a kicis fénymentes kazettába, hogy a gép hátát újra ki lehessen nyitni, majd előhívni mindazt, ami ezüstkristályokba záródott egy vékony celluloid szalagon.
After the last frame on the film. 19 days passed. I made 36 shots. And a lot of notes. One note to each other picture, an authentic piece of memory, a memo from the 'than-and-there'.
Beside the hard data, there are symbols. To close, inclusion, pupation. To make a discovery in this closed world, to discover this closed world, to start to explore the pictures of this world. Then rewind all of this, back to that little black box. Then open again the back of the machine, and develop all those little things which is inside in the small silver crystals on the thin celuloid tape.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése