Hóvirágtölte
Altalajkincsek
... ahogy a fák beszélgetnek
2014.03.09. Rajka legnyugodtabb erdőjében jártam. Azt hiszem. Legalábbis számomra, akkor és ott az volt a legnyugodtabb. A helyiek Fűnyílásnak hívják. Egy út szeli ketté az erdőt, a templom felől a homokbánya mellett lehet bejönni. Először autóval mentünk keresztül. Akkor tűnt fel először, hívták föl a figyelmemet, hogy mennyi itt a hóvirág. Nagyon erős érzés volt, hogy ide vissza kell jönni, sétálni egy kicsit. Már ment le a nap. Lebukott a látóhatár alá. Izzó nagy vörös korong. Letértem az útról. Az erdő útmelletti része sűrűbb volt, kesze-kusza, áthaltolhatatlan, (el)rejtő. Utána kitárult. Mindenfelé hóvirágok, és sok minden másféle is, amelyeknek nem vagyok tudója. Egy odvas fa lett támasza a táskámnak, és én kicsit szabadabban kalandoztam, kattintottam, gyűjtögettem a vizualitást. Aztán leültem egy kidőlt tölgyfa törzsre. Lábam egy másik, korhadón volt. Zavart a nyakamban lógó kamera dokumentálásra hívogatása. Behunytam a szemem. Már nem zavart. Nagyon friss erdőillat volt. Halvány szellő. Esti. Madárdal. Közeli és távoli. Hallottam, ahogy egy biciklis elsuhan - csöndben - az úton. Jó darab idő telt így el. Aztán elindultam, el kellett indulnom a lakott világ felé. De már az új nyugodt tapasztalattal a hátam mögött. Még volt egy fél óra az ígért érkezésemig. Megnéztem az időmérőt. Ráértem. Sétáltam egy kicsit még távolodva a falutól. Aztán közeledve. Akkor hallottam meg ... ahogy a fák beszélgetnek.
On 9th March. At the most calming forest next to Rajka. I think so. For me it was. A road pass through the forest, from the catholic church, goes next to the sand-pit through the forest. First time we crossed it by car. They said to me to pay attention how many snowdrops there are. I felt strongly to go back, to walk a bit there. The sun was on its way... down west. A big red circle. I left the road, walk into the forest. The trees and bushes standing pell-mell, it stops you if you haven't got enough motivation to get inside. When I crossed it... the forest unfolded itself. There were snowdrops everywhere, and small purple flowers, which I can not identify. I put down my backpack next to a scooped tree. I felt myself a bit more free. I walked around, took photos, collected the visuality in my bucket. Then I sat down on a lying tree, put my legs on another decayed one. The camera disturbed me at that time. It calls me to documentate. I closed my eyes. It doesn't disturbs anymore. It was so fress forest-smell. Pale zephyr. Evening-bird-song. Close and far. I heard a cyclist pass - in silent - on the road behind me. A good time went by. Then I started to walk back to the civilization. But I had the new calming, calmed experience. I had a half hour to arrive back to the village. I checked the watch. I had time. I walked a bit away, then draw on the village. At that time I heard ... how the trees are talking.
On 9th March. At the most calming forest next to Rajka. I think so. For me it was. A road pass through the forest, from the catholic church, goes next to the sand-pit through the forest. First time we crossed it by car. They said to me to pay attention how many snowdrops there are. I felt strongly to go back, to walk a bit there. The sun was on its way... down west. A big red circle. I left the road, walk into the forest. The trees and bushes standing pell-mell, it stops you if you haven't got enough motivation to get inside. When I crossed it... the forest unfolded itself. There were snowdrops everywhere, and small purple flowers, which I can not identify. I put down my backpack next to a scooped tree. I felt myself a bit more free. I walked around, took photos, collected the visuality in my bucket. Then I sat down on a lying tree, put my legs on another decayed one. The camera disturbed me at that time. It calls me to documentate. I closed my eyes. It doesn't disturbs anymore. It was so fress forest-smell. Pale zephyr. Evening-bird-song. Close and far. I heard a cyclist pass - in silent - on the road behind me. A good time went by. Then I started to walk back to the civilization. But I had the new calming, calmed experience. I had a half hour to arrive back to the village. I checked the watch. I had time. I walked a bit away, then draw on the village. At that time I heard ... how the trees are talking.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése