F.Gépkezelői Kézikönyv

a fa akinek társaságra volt szüksége

the tree who looking for company

(scroll down for the english text)


furcsa és kusza tapasztalatok jegyzéke:

Az avasi csillagnéző mezőn felfedeztem egy fát, nem tudom miféle, fajta.
"Ez pedig mező vihar után" Csatamező.
A fa nyugodt, kellemes, társas.

Társaságra vágyott.

Volt egy két sebe. Ender, a Holtak szószólója - megénekelni a fát...
Olyan tapintása volt, mint a csinos zakónak lehet.

Cenzúra - az pont nincs rajta a képen ahol a fa lelke van.

Kontextus (2014.02.28.) -  egy ideje sokat sétálok, az Értelem Egyházába menet, jövet. Az útvonalon van egy kis tisztás egy határvonal, mezsgye. Már nem a lakótelep és még nem a Miskolci Egyetem táblán belülre esik. Egyre inkább megkedvelem ezt a helyet. Eleinte félelmetes volt, vagy legalábbis sietve keltem át rajta, fölülve a városi legendáknak. Aztán egyre többször és nyugodtabban. Két napja álltam meg rajta először. Este. Csupa csillagos volt az ég. Jóleső volt onnan nézni. Csillagnéző avasi mező nevet adtam neki. 
A képhez még: ez a fa ott áll a mezsgyén. Azt hiszem, hogy régóta figyeli az arra járókat. Látta az én sok lépésemet is. Az első útkereső tétovákat, az órára sietőket, a vidám és felvillanyozottakat, a fáradtakat, azokat is amikor még Nevenincs Tündér is ott lépdelt mellettem. Tehát elég sok mindent. Tegnap jött el a pillanata, hogy megismerkedjünk, találkozzunk is. Ennek a jegyzetdokumentuma áll itt föntebb.

Egy kicsivel később megmutattam a helyet Furtonfúró mesternek. Odaúton Murakami Haruki Norvég erdő című regényéből jutott eszembe pár sor. Egy férfiról ír aki egy tisztáson sétált egy lánnyal, akkor és ott a lányra, de még inkább saját magára figyelt csak, később az emléke teljesen megváltozott, már csak a tájra emlékszik. Azt írja még, hogy önzőnek tartja utólag, hogy csak magára figyelt, így éreztem én is, elszégyeltem magam.
Furcsa volt megmutatni, egy darabig nem éreztem magam ugyanolyan komfortosan. Aztán esni kezdett az eső, az segített. Egy megázás története jutott eszembe, és az Esőisten cipője volt rajtam. El kellett indulni visszafelé. Új volt a mozgás tapasztalata. Mindkettőnknek. Jóleső. Futni kezdtem. Ő is. Talp tapintásokra emlékszem, és a sodró lendületére egy kanyarnak, annak az örömnek, hogy nyújtom a lépteket, hogy felveszem a ritmust.

Kiegészítés (2014.03.15) - az idő összekapcsolódása, körkörössége, visszautlaások. Egy mezítlábas sétálás [egy későbbi jegyzetben szeretnék írni róla] erdő, nap, hangok, szagok, tapintások tapasztalata, eseménye utáni éj és hajnal és álom kapcsolódik ide.
 Azt álmodtam, hogy sétálok, elsétálok a Fa másik oldalán. Lentről az Értelem Egyháza felől jövet. Nem ott ahol az emberek kitaposott ösvénye van. Meg megállok és beszélgetek vele. Arról hogy mi van odaát. Mert, hogy Ő kapuőr.

Azt hiszem ez az igazi szerepe, dolga a Fának, összekapcsolódok a korábban leírt megfigyeléseivel, figyelésével, hiszen az a dolga. Úgy emlékszem még, hogy olyan volt, mintha felvonóhídon kellett volna átmenni, ott van a kaputorony, nagy íves hajtása - boltíve, talán mások is járnak, a túloldalon is áll őr. Őt, vagy őket még meg kell ismernem. És előtte, utána, vagy közben zenére emlékszem: Edward Grieg: Peer Gynt-jére.


notes of weird and confused experiences:

I met a tree on the star-watching-field of the Avas. I don't know the type of it.
A song came in my mind, the translation: "This is a field, after a storm" Battlefield.
The tree is calm, pleasent, social.

The tree was looking for company.

It has got some wound. A novel came in my mind. The Enders game... the third part maybe... to sing for a tree.
It has got so smooth touch, as maybe the pretty jacket has got.

Censure - that point isnt visible on the picture where you can find the soul of this tree.

Context (2014.02.28.) -  for a while, I walk a lot to the University and back home. On the way there is a small trackt of land, a border line, or area. It's between the housing estate and the area of University of Miskolc. I started to like step-by-step this area. At the first times I was a bit scared of it, I walk trough there a bit faster... because of the urban legends of attacking. Later I walk through it more often, and more calm. Two days ago I stopped there at the first time. Night time. The sky was full of stars. It was gratifying. I gave the name: star-watching-field.
In connection to the picture: this tree stands on this field. I think it observe for a long time the people who cross that field. It saw my steps as well. The first time when I crossed there. Those when I was in a hurry, when I was happy, inspired, those when I was tired. It saw that moments when we walk side by side with the Nameless Sylph. It saw a lot...
Yesterday the moment came, when we met, start to a "conversation". You can check the notes of it above.

A bit later, I walked back with The Master, to show her this place. On the way there some rows of Murakami Haruki's Norwegian wood came into my mind... He written about a men and women who walk together in a forest. He tells the men can not pay attention on the landscape, he thinks just on the girl, and thiks just about himself. In the novel the men left the memories of the girl but can remember propperly on the landscape... I felt the same there, and tried to do against it.
It was strange to show that place. I hadnt felt so comfortable. Then it started to raining. It helped. We had to go back, couldnt stay longer. It was a new experience to start moving. For both of us. It was good feeling. I started to run. She too. I remember some experiences when my feet touched the ground, and the drifting movement of a turning. I remember the happiness of the long-runnig-steps, how I got the rythm.


Completion (2014.03.15) - the strange structure of the time, space, mentions, and references. After a barefoot walking [I would like to write about it in a post, later] forest, sunlight, noises, smells, touches - a lot experience - and after a well sleeping night and morning - dreaming.
I dreamd that I was walking, on the other side of the Tree. Down from the side of the University. Not on thet path where the people allways walk. I stopped to talk with the Tree. About the topic: what happens on the other side. Because He is a gatekeeper.

I think this is his real job. It connects with my earlier experience, thought - he is observing. I remember that there was a drawbridge, there were a gate-tower with a big arc, I can't remember precisely but it was lookalike there are more walkers there, on the other side there was another gatekeeper. I need to get in touch with him, or them. I remember there was a music before, after, or in my dream: Edward Grieg: Peer Gynt.