F.Gépkezelői Kézikönyv

Égi csodák.
Egy-két csak a szememmel látott kép. És néhány amikor a gépet eléjük emeltem. 2014. március 12. napjáról. Napközben kezdődött. Leveleztünk Furtonfúró Mesterrel. Néha balra, az ablakomon át kitekintve egy fa dülöngélt. Nagy kecsesen. Le akartam fényképezni, kétszer is. Akkor rögtön abbahagyta, lehet, hogy szégyenlős, vagy csak játszik. Később a végtelen úton sétáltam már, akkor jöttek a képek...


Sky wonders.
Some picture where my eyes were the camera. And some, where I put the camera in front of my eyes. From the day 12th of march, 2014. During the day we sent some mail to each other with Master Furtonfúró . I looked outside several times on the left hand trough my window. I looked out on a tree who was stragger. Gently. I wanted to take a photo, but the tree stopped the movement immediately. Maybe it is shy, or just playing with me. Later, at the evening I walked down on the infinite road. I found some more picture there...



Borzas szellő, inkább szél, naplemente. Füveket borzoló, hajakat kócosító.
(zebra előtt várakozók ellenfényben, szélfútt hajak, aztán domboldal, hosszúszálú kócos zöld füvek naplementében.)

Fagyöngy. Madárricsaj.
(a fa amit, N. nagyon kedvelt, és a biológia tanára jutott eszébe. Verebek laknak a közeli aranyesőben)

Kapu lendülés.
(megálltam egy nyugodt helyen, mellettem egy vaskapu. Meglendült, kinyílott volna, a leláncolása visszafogta)

Repülő csík.
(kék-sárga-naplementés ég, rajta repülő)

Alulról nézve - fagyöngy lendület, fenyő, nyír, tuja és a fagyöngyös
(a fák, ahogy a szélben susognak, beszélnek, hajlanak)

A csík tolja a repülőt. Lámpa. Repülő, fele napsütött, másik oldala árnyékos. Hold.

Másik csík, cikk-cakk, fák között repülő, kettő. - Égi csodák

Egy lendülő inda, ahol a léptek már meglendülni szoktak.

Egy simítás egy vékony törzsön.

Ahol már készültek a képek:

Hold faágak között.
Moon between the boughes.

Rendek, hajlatok (már a "tábla" mögött)
Orders, arcs (in the territory of the campus)

Fut. Futótűz.
Run. Wildfire.

Inda megered (Chalga: Nyár - Summer)
Tendril starts 

 

Tűzön járás, analógia és pandant
Steps on the cinde, analogy and opposition

Egy várakozás, ráhangolás tapasztalatai. Meg a lépteké. Utólag tudom, hogy előkészülete volt a Mezítlábas sétának Furtonfúró mesterrel.

Egy beszélgetésre, szervezkedésre készültünk az újdonsült Antropomorf Műhely vezetőségével. Személyesre és hivatalosra is. Élményátadósra és szervezősre is. Korábban indultam. A séta kedvéért. A látványokért is jó volt. Föntebb összegyűjtöttem párat. Aztán az Értelem Egyházának határaihoz közeledve már dokumentáltam is őket. A találkozó helyszínénél voltam. Várni kellett. Korábban jöttem. Leültem kicsit a padra a tűz köré. Aztán mégis sétálni kellett egy kicsit még. Emlékeztem, hogy odafelé menet véletlenül, akaratlanul, fél lábbal beleléptem abba a nagy avar-kupacba. Most át kellett sétálni rajta. Olyan volt mint tűzön járni lehet, azt a képzelt képzetet keltette. A kikerülő első lépés lehet, hogy azért volt mert megégetett... - utólagos konstruált szimbólum - analógiája volt a tűzön járásnak: mert ahhoz is kellhet egy mentális figyelem, érzékelés, és ellentéte: mert hideg nem lángoló, tulajdonképpen elbomló anyag. Puha volt és kényelmes.

B. megérkezése után vele is sétálnom kellett, hogy beszélgetés lehessen, elfelejtődjön a szoba melege és zsörtölődése. Gesztenyeliget, százszorszép mező, madár csicsergés, még a rózsa-ágy előtt visszafordulva.

The experiences of a waiting-for, tuning on. And steps. Few days later it become clear for me, it was a preparation for the bare-foot-walking with Master Furtonfúró.

We prepared for a talk, for organizing with the leaders of the brand new Antropomorf Social sciences Workroom. We prepared for privet and formal talk. I left my home earlier. For the experience of the walking. And for the views. I collected some up here. When I passed the border lines of the Campus, I started to documentate these. I arrived at the meeting-point. I had to wait still. I arrived earlier. I sat down next to the fire(place). Then I started to walk again, I had to. I remembered to an experience of the arriving, during the way I stepped into a heap of fallen leaves accidentally. At that time I had to walk through it. It was like walking on cinders. It made that imaginery feeling. - later construated symbols - it was the analogy - how-to-step-on-hot-live-cinder, because I tought it needs the same mental preparation. And it was the opposite as well, because it was truely a cold material, not-on-fire, strictly a degrading material. It was soft and comfort.

After the arrival of B., we had to walk together, to arrive that mental point where the talk could start. To forget the warmness, and pother of the room. Chestnut grove, moonflower field, bird singing, and we turned back before the rose bend.